Na de mégis ki az a Steiner Kristóf?!
A héten 33 éves lettem – ebből az alkalomból pedig kivételt teszek. Úgy határoztam, hogy kicsit átgondolom, hol is tartok. Nem könnyű 33 fotóban elmesélni, hogyan zajlik az élet mifelénk… de teszek egy próbát.
Szerencsére meg vagyok áldva 20 000 lelkes Facebook követővel, a Twitter és az Instagram is pörög, így nagyon szerencsésnek mondhatom magam: gyakorlatilag az a munkám, hogy az élményeimről, felismeréseimről, találkozásaimról mesélek – angolul és magyarul, könyvben és magazinban, és időnként tévében is. Nagyjából így zajlik az élet itt a messzi-messzi Tel Avivban.

A város semmihez sem hasonlítható: egyszerre közel-kelet, Európa, és Amerika. Itt tényleg mindig történik valami.

Sokszor örülünk neki… példéul a Tel Aviv Pride-on, ami a világ legnagyobb LMBTQ eseményei közé tartozik.

A tel aviviak, akiket én ismerek mind béke-pártiak, és békében, egyenlőségben szeretnénk élni, egymást segítve, inspirálva.

A mi kis családunk itt lakik, Jaffában, Tel Aviv óvárosában, ahol a muzulmán, keresztény és zsidó lakosok szép harmóniában élnek.

Van egy saját kis tetőterünk, ahol a barátokkal vacsorázunk, mulatozunk, és igyekszünk megváltani a világot.

Hat éve már, hogy az állatok védelmében vegán életmódra váltottam – azóta pedig hobbim és afféle másodállásom lett a vegán kulinária.

A családom is sokszor látogat meg: édesapám fantasztikus ember, a Facebook oldalát rengetegen imádják, nagy bölcselkedő és mégnagyobb utazó.

No meg itt vannak a gyerekek, Özge, Chopa (aki a Nyugati aluljáróból származik), és az új macskánk, Eper. Egy tányérból esznek, mindig összeveszneeek.

Itt van a Time Out Israel iroda, nekik írok angol nyelven már három éve, ennek és a blognak köszönetően rengeteg mindenen dolgozom egyszerre.

Magyar magazinoknak is sokat írok az itteni eseményekről, és mindarról, ami megesik velem – Dívány.hu, Index.hu, Cosmo, Marie Claire, InStyle és így tova.

Időről időre nemzetközi sztárok érkeznek Tel Avivba, akikkel sokszor lehetőségem van interjúzni. Amanda Lepore rocks!

Máskor pedig engem fotóznak… néha pont úgy érzem magam Tel Avivban, mintha sosem hagytam volna el a “régi életemet”.

Persze én is szoktam rossz paszban lenni, és nem is leplezem… inkább feldobok egy méregtelenítő maszkot, és tolok egy selfie-t.

Szerencsére van egy jóga, egy pilates, és egy kabbala tanárom, akik együttesen visszarángatnak az életbe.

Sokak számára talán legfurább “szokásom”, hogy a Kabbala Központ hallgatója vagyok – itt épp Kelet-Jeruzsálemben egy barlangban kabbalista rituális fürdőzésre mentünk, amely egy palesztinok lakta részen fekszik. Többször utunkat állták, ám amikor azt mondtam: “Mi csupán békét akarunk!” – felcsillant a kapus szeme, és kinyitotta a lakatot.

Hát ezek vagyunk mi. Idén projelt-tervben van egy vegán szakácskönyv, és egy lehetséges dokumentumfilm kapcsán a szokásosnál is többet fogok utazni itt a Közel-Keleten. Amúgy business as usual. Köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy megérkezhessek ide, ahol most, 33 esztendősen vagyok. Pontosan oda, ahol lennem kell.
Azt mondják egy fotó többet mond minden szónál, ám ha egy kép beszélni is tud, az tuti viszi a pálmát. Így aztán…
…ez itt a TV2 Aktív legutóbbi riportja, elvittem őket ide-oda, igyekeztem megmutatni, miről szólunk, ez itt egy pár héttel ezelőtti videó, amit egy otthoni divatkonferenciára kellett felvennem, ez pedig tavaly nyár végén ment le a Fókuszban, elég szépen megmutatja a várost és a közeget. Ez itt pedig a legutóbbi tévés szereplésem a TV2 Hal a tortán című főzőműsorában, amelyben vegán menümmel megnyertem a hét legfinomabb vacsorájának járó kitüntetést.
A fotókért köszönet Aviya Cohennek (1), Salamon Sárának(2, 20,21) , Sárosi Zoltánnak (14), Gyúró Benjáminnak (26), és Czabán Máténak (32).