Vörös riadó – Tel Aviv ismét rakétatűz alatt

Megint kezdődik… vagy véget sem ért soha? Évek óta először ma este felsírtak a légiriadót jelző szirénák Tel Avivban. Két éve már átéltem egy háborút a Fehér Városban. Akkor fogalmazódott meg bennem: jobb, ha magam írom le, mi is történik velünk ahhelyett, hogy a nemzetközi hírcsatornák hiteles reakcióira várnék – arra ugyanis várhatok életem végéig…

602925_10202485047828956_1979984255_n

Részlet a Hamasz alapokmányából: “Izrael addig fog létezni, amíg az Iszlám el nem pusztítja, mint ahogy másokat is elpusztított már korábban.” Ennek fényében pedig a Hamasz Jeruzsálemre is kilőtt rakétát – annak ellenére, hogy pontosan tudják: nem képesek pontosan meghatározni a célpontot, tehát a bomba zuhanhatott volna akár a Szikla-Mecsetre is. Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy ennek az akciónak semmi köze Isten szeretetéhez. Az izraeli katonák tehát nem Palesztína, a palesztínok, az arabok, a muzulmánok ellen, vagy egy földterületért harcolnak, hanem a terror ellen.

A Gázában élő emberek nem Izrael, hanem egy terror szervezet elnyomásában élnek – az áramot és a vizet például mind a mai napig Izrael biztosítja számukra. Az izraeli katonák minden egyes újabb légitámadás előtt szórólapok százezreit szórják szét, hogy a civil lakosok maradjanak távol a Hamasz létesítményeitől. Tény, hogy a palesztín oldalon sokkal többen halnak meg, de az is tény, hogy az izraeli állam legalább annyit költ arra, hogy MEGVÉDJE a népét, mint arra, hogy fegyverkezzen. Gázában évtizedek óta pokoli állapotok vannak, de a Hamasznak eszébe sem jut a fegyverekre költött pénzből óvóhelyeket építeni – épp ellenkezőleg, örülnek neki, ha a nemzetközi sajtót körbehaknizhatják a sebesültek képeivel – ennek érdekében pedig játszóterekre és iskolákba rohannak a terroristák, ha Izrael légitámadásba kezd. Ha pedig nincs elég mutogatnivaló civil áldozat, Szíriában készült képeket hamisítanak meg, mintha most készültek volna.

Honnan tudnának róla az emberek, hogy a valóságban együtt élünk, dolgozunk, tanulunk és játszunk az arabokkal, és hogy a zsinagógák és a mecsetek egymás tőszomszédságában állnak Tel Avivban? Aki volt már Izraelben tudja, hogy az országban megszámláhatatlanul sok arab kisváros és falucska van, amelynek lakosai békében élnek a zsidókkal – még a modern autóutak mellett tanyázó beduin sátortáborokat sem zargatja senki. Nem hallanak arról sem, hogy hetente többszáz teherautónyi élelmiszer érkezik Izraelből Gázába, mert az ott élő emberek képtelenek eltartani magukat, a Hamasz irányítása pedig nem teszi lehetövé, hogy az övezet fejlődjön – hiszen a szegény embereket sokkal könnyebb meggyőzni arról, hogy az ő ellenségük Izrael, nem pedig a tudatlanság. Arról sem esik szó, hogy a súlyosan sérült gázai civileknek Izraelben biztosítanak orvosi ellátást. Azt pedig végkép nem tudják az emberek, hogy Hamasz harcosa számára a helyi nők, gyermekek, és általában a civilek élő pajzsok, akik mögé bármikor elrejtőzhet – a rakétakilövő helyek éppen ezért játszóterek és mecsetek közelében vannak. Mindeközben az izraeli civilek a Hamasz számára épp olyan célpontok, mint az izraeli katonák.

A londoni öngyilkos merényletek kapcsán, vagy a new yorki ikertornyok összeomlásakor soha senki nem mondta azt: “hagyjuk csak szépen békén a terroristákat”. Ha Londont, New Yorkot, vagy Párizst bombáznák egy szomszédos kisvárosból, bármelyik nyugati állam kíméletlen katonai offenzívával védené magát – egy napot se várnának. Tisztelettel és szeretettel kérek mindekit, hogy tájékozódjon, mielőtt véleményt formál. Ne zsidózzunk, ne arabozzunk – csupán kétféle ember van: aki az egység erejében, és aki széthúzásban hisz.

Aki békét akar, nem engedheti meg magának, hogy a gyűlölködésben megoldást lásson. Egyik oldalon sem.

A teljes, 2012-ben írt bejegyzésemet a régi blogomon olvshatod el. Kövesd magyar nyelvű Facebook oldalamat friss hírekért Tel Avivból. 

tags: , , , , , ,

x

By continuing to use the site, you agree to the use of cookies. more information

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close