Egy kis szelet világbéke

A „jaffa” név sokaknak csupán a régi, strandokon kapható szörpit jelenti, esetleg a narancs héjára tapasztott aprócska matricát – pedig az izraeli városrész neve még a Bibliában is feltűnik, és nem utolsósorban fergeteges nyaraló és pihenőhej, ahol az ember nem csak önmagára találhat rá, de a hétköznapi bosszúságok után az emberiségbe vetett hite is visszatérhet.

Mert hogy nem csak világ legfinomabb narancsai teremnek ám itt,Tel Aviv óvárosában, Jaffában. A környék számomra nem csak a lédús gyümölcsök otthona, hanem a sajátom is: itt élünk a párommal, Matannal, egy kis házban, közel az egykori kikötőhöz – amely manapság kávézókkal és kiállítótermekkel szegélyezett kultúrális központ, ahol gyakran palesztín művészek kiállításai is helyet kapnak.

Mielőtt ideköltöztünk volna Tel Aviv folyton nyüzsgő belvárosából, az idősebb gereráció a kedvesem családjában óvva intett minket: „veszedelmes hely”, „nem való melegeknek” – hangzottak az intelmek, ám ők nem tudják, hogy Jaffa az elmúlt évek során elképesztő változáson ment keresztül. Egykor Tel Aviv volt a zsidóké, az óváros, Jaffa pedig a muzulmánoké, ahonnan időről időre késelésről és lövöldözésről számoltak be a hírekben. Mára azonban ez az a hely, ahol a világbéke – egészen kicsiben – megvalósulni látszik.

Az arab, zsidó és keresztény gyerekek gyakran játszanak együtt a tengerparton, a muzulmán árúsok a kis boltokban egyszerre kínálnak csokinyuszit húsvétra és pászkát a Pészahra, télen pedig egymás mellett áll a karácsonyfa és a menóra – a Hanukka gyertyatartó -, miközben a környékbeli mecsetekben a müezzin éneke szól. Ebben a multikultúrális közegben gyakran elmerengek, mégis hogyan lehetséges, hogy Izraelre sokan a legnagyobb konfliktusok forrásaként gondolnak azok, akik sosem jártak erre – hiszen még Magyarországon is nehéz lenne elképzelni, hogy ennyire különböző neveltetéssel és hitrendszerrel rengdelkező emberek ilyen harmóniában élnének együtt.

A Kabbala tanárom azt szokta mondani: “A jó muszlim jó zsidó és a jó zsidó jó keresztény is.” Tel Aviv óvárosában élve a saját bőrömön tapasztalhatom meg: a különféle vallások – lényegi szinten – nem jobbak vagy rosszabbak egymásnál, hiszen egy tőröl fakadnak: bölcsességek, amelyek szeretni tanítanak, és a lelkünk fejlődését, a világ jobbátételét szolgálják.

“Tel Avivból szeretettel” rovatom legújabb cikkeit a Best magazinban követheted. 

tags:

x

By continuing to use the site, you agree to the use of cookies. more information

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close