Egy kis szelet világbéke

A „jaffa” név sokaknak csupán a régi, strandokon kapható szörpit jelenti, esetleg a narancs héjára tapasztott aprócska matricát – pedig az izraeli városrész neve még a Bibliában is feltűnik, és nem utolsósorban fergeteges nyaraló és pihenőhej, ahol az ember nem csak önmagára találhat rá, de a hétköznapi bosszúságok után az emberiségbe vetett hite is visszatérhet.

Mert hogy nem csak világ legfinomabb narancsai teremnek ám itt,Tel Aviv óvárosában, Jaffában. A környék számomra nem csak a lédús gyümölcsök otthona, hanem a sajátom is: itt élünk a párommal, Matannal, egy kis házban, közel az egykori kikötőhöz – amely manapság kávézókkal és kiállítótermekkel szegélyezett kultúrális központ, ahol gyakran palesztín művészek kiállításai is helyet kapnak.

Mielőtt ideköltöztünk volna Tel Aviv folyton nyüzsgő belvárosából, az idősebb gereráció a kedvesem családjában óvva intett minket: „veszedelmes hely”, „nem való melegeknek” – hangzottak az intelmek, ám ők nem tudják, hogy Jaffa az elmúlt évek során elképesztő változáson ment keresztül. Egykor Tel Aviv volt a zsidóké, az óváros, Jaffa pedig a muzulmánoké, ahonnan időről időre késelésről és lövöldözésről számoltak be a hírekben. Mára azonban ez az a hely, ahol a világbéke – egészen kicsiben – megvalósulni látszik.

Az arab, zsidó és keresztény gyerekek gyakran játszanak együtt a tengerparton, a muzulmán árúsok a kis boltokban egyszerre kínálnak csokinyuszit húsvétra és pászkát a Pészahra, télen pedig egymás mellett áll a karácsonyfa és a menóra – a Hanukka gyertyatartó -, miközben a környékbeli mecsetekben a müezzin éneke szól. Ebben a multikultúrális közegben gyakran elmerengek, mégis hogyan lehetséges, hogy Izraelre sokan a legnagyobb konfliktusok forrásaként gondolnak azok, akik sosem jártak erre – hiszen még Magyarországon is nehéz lenne elképzelni, hogy ennyire különböző neveltetéssel és hitrendszerrel rengdelkező emberek ilyen harmóniában élnének együtt.

A Kabbala tanárom azt szokta mondani: “A jó muszlim jó zsidó és a jó zsidó jó keresztény is.” Tel Aviv óvárosában élve a saját bőrömön tapasztalhatom meg: a különféle vallások – lényegi szinten – nem jobbak vagy rosszabbak egymásnál, hiszen egy tőröl fakadnak: bölcsességek, amelyek szeretni tanítanak, és a lelkünk fejlődését, a világ jobbátételét szolgálják.

“Tel Avivból szeretettel” rovatom legújabb cikkeit a Best magazinban követheted.